2017-05-29 12:51 | Új Művészet

A torzulás tele van lehetőségekkel – Interjú Nemes Annával

Nemes Annát leginkább az emberi test megjelenítése vonzza, melyet meztelenül tár a néző elé páratlan hangnemben. A vásznat, az ecsetet és a festéket is levegős könnyedséggel használja, legyen szó fogyatékosokról, testépítőkről, családtagokról vagy a test anatómiáját újragondoló aktokról. A hol érzéki, hol bizarr pozíciókban megjelenített személyek Nemes festményein sajátos intimitást hordoznak, titkaikat azonban nem adják ki, megőrzik sejtelmességüket. Technikájára a nagy mértékben oldott akrilfestés jellemző, melyet bravúrosan és példátlan érzékiséggel rétegez a hófehér vásznon.

 

Nemes Anna: Experimental shape
Nemes Anna: Experimental shape

Egy szüntelenül átrendeződő, centrum nélküli térként, vak és levezethetetlen pontok tömörüléseként képzeled el a testet?

Nemes Anna: A testet közvetítő médiumként érzékelem, a puszta létezésem manifesztációja, nem közeg vagy viselt matéria. A testem én vagyok, és különböző állapotokat élek meg, emiatt ez valóban egy folyamatosan mozgó és rendeződő jelenség. Organizmus. Centrum mindig van, mivel a figyelem szelekciója által koncentrálttá válnak adott régiók adott időintervallumban. Freud ezt a libidó által megszállt testtájak analógiájával magyarázná, de a generális létezés túlmutat a pszichoanalízis személyiségfejlődés elméletén.

Egyfelől egy felfokozottan testmániás, a tömegmédiumok által is pumpált szexközpontú felfogás létezik, amely (hús)tárgyként tekint az emberre, másfelől még mindig a kereszténységben gyökeredző, álszemérmes, testiszonnyal és bűntudattal küzdő világban élünk.

N. A.: A két percepciós lehetőség, amit felvázoltál, két véglet, egy elég széles spektrum fekszik a kettő között, amit ráadásul különböző kontextusokban teljesen másként lehet értékelni. Az igaz, hogy jelentősen eltolódtak az intimitás értékei az elmúlt évszázadok során; ez nagyban összefügg a mortalitási ráta csökkenésével, mert a halálhoz való viszonyunk és a transzcendentalitás iránti igényünk – mely a vallásos mentalitás alappillére – csökkent. Azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az ókori műalkotások figuráinak nagy része tök pucér.

Nemes Anna: Slack
Nemes Anna: Slack

Amennyire kultusza van a test imádatának mind a sport, a táplálék, a divat és a pornográfia tekintetében, olyannyira a tabuk körébe sorolódik ezeknek az ellentéte?

N. A.: Ez egy kulturális kérdés, mely mindkét oldalról feltehető. Mindkét oldalon központi tárgy a test, és mindkét oldalon megtapasztalható a test entitástól függetlenített pozíciója (tárgyként kezelése, objektivizációja), de míg az egyik túlexpozicionálja, a másik súlytalanná próbálja tenni.

 

Nemes Anna: Nemes Anna mint testépítő
Nemes Anna: Nemes Anna mint testépítő

Mit gondolsz a szépségkultusz fasizmusáról?

N. A.: Minden átmeneti. Valaminek a kiválasztása automatikusan fasisztoid, de egyszerűen így működik a gondolkodás. Éppen amiatt, hogy folyamatosan változik, válik lényegtelenné a döntése. A kultusz nem egy kongruens dolog.

Mi a különbség a test és a hús között?

N. A.: A hús halott, és ebből kifolyólag passzív.

Mennyire foglalkoztat az ellentmondásos testiség, a betegségmetaforák, az emberen túli antropológia?

N. A.: Ezek a fogalmak mind a fantáziavilágom részeit képezik. A torzulás azért vonzó és izgalmas, mert tele van lehetőségekkel. Ami „szép”, az az harmonikus, és befejezett, nem ad élményt, nincs kapcsolódási pont, mert a konfliktus ki lett irtva belőle. Bizonyos felfogásban krízisek mentén zajlik a fejlődés. Ilyen értelemben a normalitástól eltérő jelenség az, amely indikálja a felfedezést és így a haladást érzéki szinten is. Úgy működik ez, mint a mutáció. Ezek mind konfliktuózus témák, éppen ezért megmozgatnak. Olyan rétegeket képesek hozzáadni a külső és a szubjektív valóság ütköztetésekor létrejött pszichológiai mezőn, melyek millió-dimenzióssá teszik a műalkotást.

Szerző: Sirbik Attila

Forrás:  Új Művészet

vissza a Hírponthoz

Új Művészet legutóbbi cikkei:

Új Művészet
2017-05-29
A torzulás tele van lehetőségekkel – Interjú Nemes Annával
Nemes Annát leginkább az emberi test megjelenítése vonzza, melyet meztelenül tár a néző elé páratlan hangnemben. A vásznat, az ecsetet és a festéket is levegős könnyedséggel használja, legyen szó...
Új Művészet
2017-03-20
Elvált levélen lebeg… – Iain Patterson kiállítása
Nehéz szavakkal közelíteni Iain Patterson műveihez. Hiába vagyok művészettörténész, visszapattannak róluk az ilyenkor bevethetőnek vélt sztereotípiák. Maga az alkotó a természetből való kiindulás fontosságát hangsúlyozza,  Zbigniew Makariewicz  a művész egyik lengyelországi...
Új Művészet
2017-03-02
Csak oda – Debreczeni Imre és Pinczés József kiállításáról
Fönt se, lent se lenni, ég és föld közti nem-helyen vesztegelni. Sűrű súlytalanság ez, nem kimondottan komfortos. Elrugaszkodni, vagy leérni jó inkább. Amikor viszont ugyanannyit nyom két test, a...
Új Művészet
2017-02-03
Renoválás, Rekonstrukció, Reneszánsz – Gábor Enikő kiállítása
Mai történetértésünk fontos eleme, hogy a jelenünk kitágításában szeretjük látni az elmúlt eseményeket és a múlt emlékeit is. Elsősorban nem emlékezni szeretünk, hanem érzékelni akarjuk a múltat, vagy legalábbis...
Új Művészet
2017-01-20
Irányvesztés és kiút – Kováts Albert képei
A freudi nyugtalanító idegenség (Unheimliche) állapotában dezorientálttá válunk, kénytelenek vagyunk azt a labirintust bejárni, ahol minden ajtó előtt el kell szenvednünk irányvesztettségünket… “míg semmi más nem marad, mint a...
Új Művészet
2017-01-05
Minden átmeneti – Interjú Bondor Csillával
Dimenziókon átlépő művein Bondor Csilla a leghétköznapibb tárgyakat emeli be művészetébe úgy, hogy a műveken leginkább az időtlenség és az örökkévalóság érződik, miközben az ábrázolt tárgyak megőrzik puritán közvetlenségüket....
Új Művészet további cikkei »